A tűzhely, és sütő története
A sparheltről e sorok írójának is csak homályos gyerekkori emlékei ugranak be; sőt meg kell
vallania, a németes csengésű és számára ezért titokzatosnak tűnő elnevezés miatt is sokáig
bizalmatlanul viseltetett iránta. Ám ez aligha nem egyedi jelenség: mióta a sparhelt eltűnt a
konyhákból, valószínűleg kevesen tudnánk konkrétan meghatározni mibenlétét, bár képét
legtöbben fel tudjuk idézni magunkban.
A sparhelt neve valóban nem túl távoli német felmenőkkel rendelkezik: a német „sparherd”
(takarékos/spórolós tűzhely) szó kissé torzított átvétele. Etimológiailag közös a tűzhely egy másik
közkeletű elnevezésével, a spórral. A sparhelt a mai gáz- vagy villanytűzhely őse: zárt tűzterű
építmény, aminek falát eredetileg vályogból vagy nyerstéglából, néhol részben csempéből rakták. Ezek formájára született
később a vaslemezből készült sparhelt, majd a gyárilag előállított, zománcozott borítású tűzhely, amely a hetvenes évekig
a legtöbb háztartásban meg lehetett találni.
A sparhelt gyakorta tartalmazott vízüstöt, amely a víz felmelegítésére szolgált, tetejét pedig
szintén vaslemez fedte. A főzőlapnak az a része volt a legmelegebb, ami alatt a tűz égett, ezen
lehetett forralni; kissé a kályhacső felé húzva az edényt kisebb hőfokon főzhettek. Ha viszont az
edényt félrehúzták a főzőlap szélére, a kályhacsőhöz közel, az onnan áradó hő pont arra volt elég,
hogy melegen tartsa az ételt. Így több étel is készülhetett egyidőben: egyszerre forrhatott a víz,
és rotyoghatott a lekvár. A kályhacsőre szerelhető háromlyukas dob révén még több meleget
lehetett megőrizni, mivel így a hő nem távozott el olyan hamar a kéményen. A főzésre szolgáló
vaslapot vasporral tisztították; ez a mindennapi rituálé később a sparhelt köré fonódott
nosztalgiának is szerves elemévé vált.
A 19. századi konyhákban még mindennapos szabadkéményes tűzhellyel szemben a sparheltnek
nagy előnye volt, hogy elvezette a füstöt, így a lakás sokkal tisztább levegőjű maradt. Fával
tüzelték, de egyfajta háztáji szemétégetőként is funkcionált: minden égethető felesleges tárgy itt
végezte. Tüzelési módja amúgy az egyik vonása, amely miatt manapság megint egyre nagyobb
népszerűségnek kezd örvendeni: azon alkalmakra ugyanis, amikor az ember szeretne
hagyományosabb módon tüzet csiholni, és rajta ételt konstruálni, a fatüzelés jóval
környezetbarátabb módnak bizonyul, mint a szén. A rajta készült ételnek is más ízt kölcsönöz,
amit általában a fával való tüzelés, illetve a „füstös” készítési módnak tulajdonítanak, de ez
valószínűleg inkább az eltérő hőeloszlásnak köszönhető: az edényt nem csak alulról éri a hő,
hanem szinte körülöleli.
A sparhelt nem csak sütés-főzésre szolgált: a belőle áramló hő a helyiség fűtését is lehetővé
tette. Ennek következtében a 19. század végétôl sok helyen a lakószobákba is beépítették, így
gyakorta megspórolták a kemence felfűtését. Ez több kellemetlen következménnyel is járt:
egyrészt ezáltal összemosódott a konyha és a lakóhelyiség funkciója, másrészt a főzésnél
keletkezett gőz nyirkossá is tette a szobákat. A sparhelt sokoldalúságát jelzi, hogy a főzőlap
levételével akár a helyiség megvilágítására is szolgálhatott.
A meginduló gázfeltárások után néhol gázt vezettek a sparheltbe (hazánkban főként a
Mezőségben terjedt el ez a megoldás) – innen már csak egy lépés a manapság ismert gáztűzhely
megjelenése.
A mosógép története
A mosogatógép története
A tűzhely, sütő története
A főzőlap története
A mikrohullámú sütő története
A páraelszívó története
A villanybojler története
Magunkról
Tippek
Történelem
Kezdőlap
Alapelvek
Kapcsolat
Partnereink
Árak
www.legjobbszerviz.com Telefon: 06-209-778-699, 294-78-17 E-mail: info@legjobbszerviz.com
Háztartási gép szerviz Budapest
Üdvözöljük a honlapunkon!
www.legjobbszerviz.com
Megosztás a Facebook-on
Egyéni keresés
